Bejelentés,139.rész

-Ya!-kiabáltam-Csomó ember lakik itt,ne itt szórakozz velem!-mondtam komolyan,de utána elnevettem magam.
-Jól van Hiraki Kasai,ezért meg leszel büntetve.-válaszolt Soohyun,és kitessékelt a fürdőszobából a konyhába.A vacsorát jó hangulatban elfogyasztottuk,de komolyabbra fordult a szó,amikor alváshoz készülődtünk:
-Figyelj Soohyun!Mivel megkérted a kezem-ennél a mondatnál mosolyogtam-gondoltam,hogy meglátogathatnánk anyáékat.Már ezer éve láttam őket,és megoszthatnánk velük a remek hírt is,nemde?
-Hát...Rendben.-sóhajtott.
-Ugh,ez nem volt valami biztató.De ha gondolod,elmegyek egyedül is hozzájuk.-vontam meg a vállamat,és elküldtem anyunak egy SMS-t.5 perc múlva érkezett a válasz: "Szia kislányom!Nagyon örülök,hogy üzentél.Mivel most a nyáron kicsit szabadságon vagyok,holnap ráérek,találkozzunk a Han Parkban délután kettőkor.Üdvözöllek: Anya"
-Hé,holnap a Han Parkban kettőkor találkozok anyuval!Nem jössz el velem?
-Nem tudom,majd kitalálom.-motyogta Soohyun,lekapcsolta a villanyt,és elaludt.Semmi ölelés,semmi jó éjt puszi.Vajon rosszul érzi magát,mert össze fogok futni jó pár év után az édesanyámmal?Miért érinti ilyen rosszul?Már ha pedig egy család leszünk,muszáj alkalmazkodni egymáshoz.

***

Hamar eljött a következő nap,ezzel a találkozó ideje is.Ahogy jósoltam,egymagamban mehettem a találkozóra,ami kicsit fura volt nekem,de majd megbánja még ezt Soohyun.Egy gyors otthoni ebéd után elköszöntem a srácoktól,és taxival a Han Parkba tartottam.Kis utazás után megérkeztem a megbeszélt helyszínre.Sétálgattam,figyeltem az embereket,majd egy ismerős arc bukkant fel:

-Anya,te vagy az?-kiáltottam nagy mosollyal.

-Hiraki,kislányom,úgy hiányoztál!-omlott a karjaimba-Mi újság,hogy vagy?Mesélj el mindent!És ez a stílusváltás?Nagyon merész,de tudom,hogy kiskorod óta színes hajat akartál.Örülök,hogy megvalósítottad.

-Köszönöm a dicsértet.-nevettem-Na szóval,az életem.Addig ismered a sztorit,hogy szakítottam Ji Hoo-val.Utána pedig rátaláltam ismét a régi szerelmemre.Emlékszel még rá?
-Persze,Shin Soohyun az.Amikor Kpop idolként debütált,egyből te jutottál eszembe.Azóta sok MV megjelent már,láttad mindet?
-Persze,a srácok vetítést is tartottak nekem.-röhögtem.-De komolyra fordítva a szót:ő volt az első szerelmem.Hiába elváltunk egymástól,amíg Japánban voltam,sok mindent éltünk át,de mindig szeretjük egymást.Nemrég a születésnapomon elvitt egy óriáskerékhez,megvolt a romantika,harmónia,minden,és...-nagy levegőt vettem-megkérte a kezemet.Feleségül akar venni.-böktem ki nehezen.
-Tényleg?Wow,Hiraki,nagyon gratulálok!-ölelt át anya szorosan-Felhívhatom apádat is,hogy értesítsem a hírről?-lelkesedett.
-Ha te akarod,nekem mindegy.-bólintottam rá,és izgatottan hallgattam a kihangosított telefonbeszélgetést.
"Mi az,hogy Hiraki férjhez megy?Ráadásul ahhoz a ficsúrhoz?Kiskorában is olyan nyálas volt,egyfolytában a lányomon csüngött..."-hallottam a nem éppen kellemes szavakat.
-Figyelj anya!Most mennem kell-kocogtattam meg édesanyám vállát-Majd még összefutunk,nyugodtan hívj fel este,vagy Skype-ra is bejelentkezhetsz,írj ott is!Szia!-hadartam,majd elfutottam,ahogy csak a lábam vitt.Azt se tudtam merre futok,csak rohantam.Végül megálltam egy kávézó előtt,ahol leültem,és egy jegeskávé mellett elgondolkodtam egy-egy dolgon.

Boldogság,138.rész

Miután leszálltunk az óriáskerékről,nem tudtam abbahagyni a vigyorgást.Egész este nem tudtam aludni,csak a jövőre tudtam gondolni.Mi vár még ránk?Mikben lesz részünk?Ezek a kérdések kavarogtak az agyamban.Reggel,korán felébredtem.Soohyun nem volt mellettem.Vajon hol lehet?Éppen készültem volna kimenni a szobából,amikor Soohyun jött velem szembe egy nagy tálcával.
-Tessék visszafeküdni,hoztam reggelit!-mosolygott rám.Hallgattam rá,visszabújtam az ágyba,magamhoz vettem a tálcát,amin csomó finomság sorakozott:narancslé,salátás szendvics,epres joghurt.
-Jaj,de aranyos vagy!-lepődtem meg.-Köszönöm szépen a reggelit!
-Szívesen!A jövendőbeli feleségemnek mindent!-pirult el.
-Még te pirulsz el?Nagyon is zavarba hoztál!-takartam el orcáimat,majd nekiláttam a reggelinek.15 perc alatt megüresedett a tálca,elégedetten mosolyogtam.
-Hé jagiya,ha szeretnéd,beviszlek dolgozni,oké?
-Hát,ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani.-válaszoltam,majd előkészültem:farmerkabát,fekete,csillogós rövid ujjú,farmernadrág,egy magassarkú.Ez lesz a mai ruhám.Soohyun megvárta,amíg megcsináltam a hajamat és a sminket.Kis idő múlva már a munkahelyem felé tartottunk.Fél óra autózás után megérkeztünk,Soohyun leparkolt.
-Hát akkor szép napot,és kitartást mára!Szeretlek jagiya!
-Köszönöm.És én is szeretlek.-mondtam halkan mosolyogva,és egy gyors puszi után bent is voltam a munkahelyemen.
Minnie egyből a nyakamba ugrott:
-Jó reggelt Hiraki?Hát te?Csak úgy csillogsz a boldogságtól?Mi a helyzet?
-Szia Minnie!-nevettem-Nagyon boldog vagyok,egyszerűen majd' kibújok a bőrömből.
-Csak nem az a fiatal ember az oka,aki az előbb elhozott a munkába?
-De,azt is mondhatjuk.-sütöttem le a szememet.
-Mesélj Hiraki!Ki ő?Hogy vagytok vele?Együtt laktok?Mondj valamit!
Nagy vonalakban elmeséltem az egész love story-t,kis szünetekkel,amikor jöttek az ügyfelek a rendezvényszervezés miatt,de ebédszünetben végéig elmeséltem a történetünket.
-Ez nem mindennapi sztori,az biztos.-mondta elismerően Minnie-De látszik rajtad,hogy valami különleges dolog történt veled!Nem csak az az egyszerű személy vagy.És,sok boldogságot a jövőre!Ugye meghívsz a lagzira?
-Naná!Alap,hogy ott kell lenned.És mivel ha már van egy rendezvényszervező legjobb barátnőm is,akkor szervezhetnéd te is az esküvőt.Mit szólsz?
-Ez az!-ölelt meg Minnie,és a nap további részében születésnapokat és céges partikat szerveztünk.Mivel ma elég laza napom volt,ezért energikusan és vidáman sétáltam hazafele.Pár ember furán nézett rám:vagy a hajam miatt,vagy mert tudják,hogy Soohyun eljegyzett?Nem tudom.Egy-egy megjegyzést is hallottam a hátam mögött,de csak vállat vontam,betettem a fülhallgatóm,és zene ütemére lépkedtem haza.Ahogy beléptem a ház ajtaján,már meg volt terítve az asztal,ízléses virágdísz,és a kedvenc ételeim illatát éreztem.
-Hello,itthon vagyok!-kiabáltam.
-Szia noona!Csak hogy jöttél!-nevetett Kevin-Soohyun hyung már egy ideje főzött,teljesen be van sózva,hogy miképpen fog alakulni a vacsora.
-Oh,tényleg?-mosolyogtam Kevinre-Hol találom a szakácsomat?-kérdeztem,és Kevin a fürdőszoba felé mutatott.Felmentem,bekopogtam,Soohyun kiáltott egy "Gyere be!" mondatot.Benyitottam,és majd' elállt a lélegzetem:Soohyun vizes hajjal,igéző tekintettel,és ha 10 másodperccel később megyek be,még láthatom a kockahasát is.
-Wow,szerintem én később visszajövök!-pirultam el,de Soohyun magához húzott.

Feledhetetlen ajándék,137.rész

Kis beszélgetés után elbúcsúztam oppától,és Seunghyun háza felé tartottam.Hosszas séta után megérkeztem,és a nappaliba mentem.Seunghyun ült,a gitárján játszott,dúdolt,én pedig megtapsoltam.
-Bravo dongsaeng,nagyon ügyes vagy!-gratuláltam neki.
-Köszönöm noona.-hajolt meg.-Na,hogy ment a találkozó?Kibékültetek?
-Igen.-bólintottam-De tudod Seunghyun,van egy kis probléma.
-Mondjad,ne kímélj.-sóhajtott,és teljesen hátradőlt a fotelben.
-Tudod,most kibékültem oppával.Azt gondoltuk,hogy megint odaköltözhetnék hozzá.Félek.Nem akarlak itt hagyni dongsaeng.Nem szeretném,ha csak azt gondolnád,hogy kihasználtalak.Egy igazi önző dög vagyok.Nem tudom mit tegyek.Téged itt hagyni -akit az öcsémként szeretek- nem könnyű.Most kezdjek el pakolni,vagy maradjak itt?Teljesen pánikba estem.Érted Seunghyun?Egy roncs vagyok.-sóhajtottam.
-Jaj te.-mosolygott-Miért lennél már roncs?Volt egy rossz napod,én segítettem,és most minden a helyére állt.Kibékültél a szerelmeddel,akivel eddig "háborúban" álltatok,és felálltál a bajból.Én itt voltam,és most is itt leszek.Attól,mert más helyre költözöl,nem foglak megutálni.Mindig is úgy foglak szeretni,mint a világ legjobb nővérét.Jó?Hallod Hiraki,ne sírj már!-mondta kedvesen,amikor látta,hogy össze vagyok törve.
-Nem sírok dongsaeng!-nyögtem ki nehezen,majd felmentem a szobámba,és erőt véve magamon,bekapcsoltam a telefonomon egy dalt,majd elkezdtem pakolni.20 perc alatt kész lettem,kisebb-nagyobb szünetekkel.Le akartam menni Seunghyun-hoz,de láttam,hogy magába van roskadva,így inkább hagytam az egészet.

*****

Elérkezett a búcsú ideje.A taxi már várt a kapuban,én indultam volna,de Seunghyun megragadta a csuklómat:

-Noona!Ígérd meg,hogy boldog leszel,rendben?

-Megígérem dongsaeng.És amint van időm,meglátogatlak.Köszönök mindent,amit értem tettél.-sóhajtottam.

-Nincs mit.Hwaiting Hiraki!-mosolygott,majd integetett,és én újból a U-KISS ház felé vettem az irányt.Egy idő után megérkeztem,magam után húztam a bőröndömet,benyitottam az ajtón.

-Hahó,itt vagyok!

Soohyun egyből köszöntött,a többi U-KISS tag is boldog volt a visszatérésem miatt.Ettünk egy nagyot együtt,majd Soohyun felhívott a szobánkba:

-Akkor,készen állsz az ajándékra?

-Naná!-bólintottam magabiztosan.

-Bevallom.hogy valahova megyünk,szóval egy csinos ruhát vegyél fel.Készülj el,addig én is átveszek valami más ruhát,és mehetünk!-mondta Soohyun,elvette a ruháját a fotelből,és már le is ment a nappaliba.Rögtön tudtam,mit akarok felvenni:azt a ruhát,amit nemrég vettem.Fekete,csillogós,elegáns,de mégis extra.A sminkemmel elment egy kis idő,de amint felvettem a cipőmet,és autóval elindultunk a meglepetés helyre,egyre jobban dobogott a szívem.Soohyun rám se nézett.Izzadt,látszott rajta,hogy ideges.
-Oppa,jól vagy?
-Én?Oh,persze.-válaszolt,majd leparkolt a kocsival egy óriáskerék előtt.
-Ehh...-sóhajtottam-Mi most oda felmegyünk?
-Igen,de ez még semmi.Ne félj már,itt vagyok veled!-kacsintott,majd az óriáskerék felé sétáltunk,beszálltunk az egyik részre,ahol két ülés volt.Amint elindult a kerék,elkezdtem remegni,de Soohyun átkarolta a vállamat,így nem féltem annyira.A kilátás eszméletlen volt,Szöul híres-nevezetes építményeit láthattuk több méteres magasságból.Több perc után felértünk a tetejére,ahol Soohyun megköszörülte a torkát:
-Tudod,említettem,hogy még kapsz valamit,nem hiába hívtalak ide az óriáskerékre.Mivel nem vagyok valami nagy ötletgazda,ezért ezt a helyet választottam ennek az eseménynek a helyéül.Nos,már elég régóta együtt vagyunk.Még általánosban kezdtük,de utána elszakadtunk egymástól.Amikor Japánból ismét visszatértél Szöulba,úgy éreztem,hogy egymás mellett kell lennünk.Nagyon megörültem,hogy te is a nagy U-KISS házba költöztél.A karácsony is különleges volt.Aztán amikor a születésnapom után összevesztünk,teljesen magam alatt voltam.Pár hetet töltöttünk külön,ez idő alatt volt időm gondolkozni.Sose szeretnék tőled elválni,mert te vagy a másik felem.Akkor én és Kiseop elmentünk egy boltba,ahol különleges ajándékot segített nekem kiválasztani,mégpedig ezt.-vett elő a zsebéből egy dobozkát-Hiraki Kasai,lennél a feleségem?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Ez komoly Soohyun?Úristen,persze,hogy igen!-tettem a kezemet a szám elé.Ledöbbentem.Azt se tudtam mit reagáljak.-Oppa,most zavarba hoztál!Nem tudom mit mondja,úristen!-mondtam szaggatottan,majd eleredtek az örömkönnyeim.Sose számítottam erre az ajándékra.
-Szeretlek jagiya!-mondta Soohyun.
-Jagiya?Még sose hívtál így!Te aztán tényleg kitettél magadért Soohyun.Téged szeretlek a legjobban!Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-öntöttem ki a lelkemet.-Akkor ez jár neked!-mosolyogtam,majd a karjaimat összefontam mellkasa körül,és szorosan megöleltem.
-Jaj te!Én is szeretlek.Jobban mint hinnéd.-nevetett Soohyun.

Szent a béke,136.rész

-Szia Seunghyun!-dőltem be az ajtón.

-Jó estét noona!Csak nem...?-kezdett bele a mondatba.

-De dongsaeng,Hiraki noona kicsit becsiccsentett.-nevettem idiótán.Levettem a cipőmet,és felmentem a szobámba-Ne haragudj,hogy az éjszaka közepén megzavartalak!-nevettem félnótásan.Seunghyun csak intett nekem,én pedig fáradtan feküdtem az ágyamra.Nem jött álom a szememre.Sajnos az agyam "bekapcsolt",így elkezdtem rágódni a problémáimon.Egyből a telefonomhoz nyúltam,rámentem az üzenetekre,és visszaolvastam.Mindent.Azoktól az időktől fogva,amikor visszajöttem Koreába.Miután megint összejöttem Soohyun-nal,és Ji Hoo háta mögött írtam Soohyun-nak,amikor hozzáköltöztem,amikor munka közben írtunk egymásnak.Hosszú üzenetek sorait olvastam,amikor a végére értem,sóhajtottam egy nagyot."Hogy juthattunk el idáig?Általános iskola óta egy úton sétálunk,-ami néha megszakadt-,és a mai napig sok mindent éltünk át.Együtt.Egy idióta benzinszint miatt fajult volna el eddig a dolog?Ezen kellett összeveszni?Miért?Amiket a fejemhez vágott,egy kés volt a szívembe.Nem lehet így vége a kapcsolatunknak.Gondolataim végén arra jutottam,hogy írok egy üzenetet Soohyun oppának,hogy találkozzunk holnap,és beszéljük meg a dolgokat.Amint elküldtem az üzenetet,egyre jobban elkezdett verni a szívem,és amikor rezgett a telefonom,a szívem kihagyott egy ütemet.Visszaírt.Még ilyenkor sem alszik?Hm,érdekes.Az üzenetben az állt,hogy holnap délután háromkor menjek el hozzá,ahol régen velük laktam.Otthon,édes otthon-fújtam ki a levegőt,majd egy fáradt mosollyal elaludtam.Reggel különösen fura voltam,egész nap olyan dolgokat csináltam,amivel el lehet ütni az időt.Így hamar elérkezett a három óra:taxit fogtam,elvitt a házhoz,és feszülten kopogtam az ajtón.Soohyun kinyitotta a bejáratot:
-Szia Hiraki!-köszöntött oppa.
-Szia Soohyun!-üdvözöltem "régi" szerelmemet megszeppenten.
Betessékelt a nappaliba,majd leültünk,és belekezdtünk a nagy tárgyalásba.
-Nos,akkor kezdünk bele.-sóhajtott Soohyun-Először is sajnálom.Valóban idegbeteg voltam,elborult az agyam,amit nem kellett volna.A benzin kifogyását meg simán el lehetett volna viccelni,és nem kellett volna hagynom,hogy busszal elindulj Szöulba,egyedül.Amiket a fejedhez vágtam,az is túl erős volt.Érzékeny lány vagy,kiskorodban ingáztál Japán és Dél-Korea között,így sok megpróbáltatás ért,ami miatt sokkal törékenyebb a személyiséged.Alapjába véve én se vagyok durva,amit remélem te is tudsz.Nincs magyarázat arra,amit műveltem.Gondolom miattam hagytad ott az előző munkahelyedet,miattam költöztél el,és miattam történt a stílusváltás is.Az utóbbit nem bánom,habár extrém,de így is gyönyörű vagy.-mosolygott Soohyun.
-Hát,ez szép kis monológ volt,viszont most elmondom az én részemet.Jó dolgokat soroltál fel az előbb,csak tényleg nagyon erőszakosan cselekedtél az elmúlt időben.Tudom,hogy érzékeny vagyok,és meg kellene erősödnöm,de nem megy.Idővel biztos másabb leszek,de most még nem merek kitárulkozni a világnak.Részemről a béke rendben van,de beszéljük meg,mit akarunk egymástól a jövőben,mert ez így nem mehet tovább.Ha van álmunk,akkor harcolhatunk érte,de ha nincs,akkor csak tengődünk egymás mellett.Akár holnap vissza is költözhetek a U-KISS otthonba,persze ha csak szeretnéd.-mondtam félénken.
-Rendben.Remélem már holnap ott alszol.-mutatott fel a szobába,ahol régen együtt laktunk.
-Úgy legyen!-mosolyogtam.
-Tényleg Hiraki!Tudom,hogy tegnap volt a születésnapod,amire készültem is valamivel-mondta sejtelmesen Soohyun-De ha holnap visszapakolod a cuccaidat,el mehetnénk egy helyre,ahol átadom az ajándékomat.Rendben?
-Felőlem mehetünk.De akárhova viszel,ilyen külsővel nem ijednek meg az emberek tőlem?Kék,felnyírt haj,rock stílus,egyebek.
-Szokatlan,bár nekem tetszik.Ne érdekeljen  mások véleménye,te így is gyönyörű vagy.
-Jaj te!-bokszoltam oppa vállába-Zavarba hozol évek után is.
-Ez még semmi!Majd holnap fog elállni a lélegzeted.-fokozta a hangulatot tovább Soohyun.
-Ne húzd az agyamat,mert türelmetlen vagyok.Nem adnád át most az ajándékot?
-Nem-nem.-vigyorgott.-Különleges dolog,szóval nem lehet csak úgy átadni.Minél többet vársz,annál jobban fog tetszeni.
-Ha te mondod,akkor oké.-vontam meg vállamat.
-Még mindig olyan kedves vagy velem Hiraki.A balhénk után is.-sóhajtott Soohyun.
-Akit szeretek azzal kedves vagyok,és igyekszek hamar kibékülni vele.-kacsintottam.
-Én is szeretlek!-mondta büszkén oppa.Kitárta a karjait,és tiszta szívből megöleltem.Mélyeket szívtam édes illatából,és boldogan mosolyogtam.
-Béke?
-Béke!-válaszolt,és egy gyors puszit adott nekem.

Csajos parti,135.rész

Alig akart eltelni a nap:a pihenő után Minnie az esküvői ruhaszalon részen segített egy egyszerű,de mégis csillogó ruhát találni,mialatt én és Minyoung a rendezvényszervező részlegen segítettünk összehozni egy egyedi születésnapi partit egy leendő 19 éves fiúnak.A parti témája az amerikai fényűzés:Las Vegas,kaszinó,reflektorok.Miután elengedett a főnökünk,Minnie és én boldogan mentünk hazafelé.Ő balra,én jobbra.Kis utazás után fáradtan estem be a házba,ahol remek illatok fogadtak:Seunghyun vacsorát főz.
-Szia Seunghyun!Mi jót főzöl?
-Szia noona!Csak egy kis spagettit készítek.De látom nagyon mosolyogsz.Csak nem valami programod lesz estére?
-De,valami olyasmi!Minnie és én elmegyünk egyet partizni.Vettünk új ruhát a kávészünetben.Fura,nemde?
-Kávészünetben ruhavásárlás?Az igen!-nevetett dongsaeng-Hánykor indulsz itthonról?
-Fél kilenckor,és kilenckor meg találkozunk a Club Paradise-ban.-bólintottam.
-Az remek.Akkor gyere,együnk,még van idő bőven.Vacsora után meg kezdhetsz készülődni:haj,köröm,ruha,minden.
-Wow Seunghyun dongsaeng,te mióta tudsz ennyi mindent a nőkről?
-Régi osztályomból a lányok is ilyenek voltak,meg hát ez alap.-nevetett széles mosollyal.
Ehhez hasonló hangulatban telt a vacsora további része.Miután mindent megettem,elkezdtem készülődni.Zuhanyoztam,kihúztam a szemem szemceruzával,megmostam a hosszú,végén kék,félig felnyírt -mondhatni extrém-hajamat,és nemsokára indulhattam is.Ahogy jöttem le a szobából,Seunghyun a nappaliban TV-t nézett,de hirtelen rám szegezte a tekintetét:
-Hoppá noona,neked aztán aztán van stílusod!-ámuldozott-Gyönyörű vagy,mint mindig!De vigyázz,nehogy valami srác utánad koslasson.-kacsintott.
-Jaj te!-mosolyogta-Teljesen zavarba hozol Seunghyun!
-Csak az igazat mondtam-vonta meg a vállát-De menj,nehogy elkéss!És vigyázz magadra!
-Igenis dongsaeng!-integettem,majd gyorsan odaszaladtam hozzá a magassarkúmban egy ölelésre.-Szia Seunghyun,majd jövök!-ezzel ki is léptem a ház ajtaján,hívtam egy taxit,ami a Club Paradise épületéig vitt.Amint beléptem a helyre,rögtön kiszúrtam Minnie-t az italos pultnál:
-Szia Minnie!-integettem,mint egy őrült.
-Hiraki,hello!-üdvözölt hasonlóképpen,majd egy gyors koktél után a táncparkettre igyekeztünk.Leginkább Calvin Harris,Tiesto,és ilyesmi dalokat játszottak,de felcsendült 1-2 Kpop remix is.Minnie mindent bele adott a táncba,két fiú rögtön oda is jött hozzá:
-Szia cicuskám,látom egyedül vagy!Nincs kedved csatlakozni hozzánk?
-Eh,nem vagyok egyedül,és kopjatok le,van barátom.-húzta ki magát Minnie.
-Na,de hárman olyan jót szórakoznánk!-próbálta csábítani barátnőmet a magasabbik srác.
-Na ide figyeljetek,ha még egyszer hozzá mertek szólni dongsaenghez,a gyilkos tűsarkúm által fogtok meghalni.Félig japán vagyok,harcművészetet is tanultam,szóval tűnés!-rivalltam a két fiúra.Úgy tűnt,hogy hatásos volt az ijesztésem,mert pillanatok múlva hűlt helye volt a két perverz disznónak.De Minnie nem állt le egész este:kinézte magának a DJ fiút.
-Dongsaeng,ne csinál ezt kérlek!-húztam a DJ pult felől-Gyere,inkább igyunk valami egzotikus koktélt!-kérleltem.
-Most miért?Talán neked is tetszik a DJ?
-Jaj Minnie,hagy ilyenekkel.Nekem elegem van a párkapcsolatokból.-vágtam rá reflexből.
-Miért nem mesélsz soha erről?Hiraki,olyan gyanús vagy.-szűkítette össze a szemeit.-De várj,van ötletem!-kuncogott.
-Ne kínozz ezzel.Majd hétfőn elmondod a munkahelyen.Most gyere,és menjünk inni egy jót.-mondtam,és sikeresen rávettem Minnie-t egy Bali koktélra,ami mindkettőnknek nagyon ízlett.Kicsit talán elszaladt velünk a ló,mert éjjel egykor,egymásba karolva dőltünk be a taxiba,ami először a barátnőmet,majd engem vitt haza.Gyorsan kifizettem a fuvart,és hangosan kopogtam az ajtón.

Reform,134.rész

Persze Seunghyun nem hagyta annyiban,hogy az utcára kerüljek,természetesen befogadott.Igen,egy fiú baráttal élek egy fedél alatt,de több szobás háza van,így jól meg vagyunk a külön helyeken.Ahogy eltelt másfél-két hónap,úgy lettem magabiztosabb.A régi énem már csak a múlt:ma már nem vagyok az a szerény,érzékeny,szolid lány.Helyette egy rockosabb,vagányabb,és stílusosabb Hirakit láthat a világ.A mai nap egy fekete,ujjatlan,tunikát viselek bakanccsal,de a legszembetűnőbb a hajam:egyik oldalt felnyírták a hajkoronámat,így a másik oldalra van fésülve a többi hajszálam,amiknek a vége kék színben pompázik.Fekete és kék haj,rock stílus.Teljes fordulatot vett az életem.Azóta se beszéltem Soohyun-val,ami hiába bántott,valahogy nem volt időm arra,hogy ezzel foglalkozzak.Most vegyek egy nagy doboz fagyit,és a TV előtt fújjam ki az orromat,mert eldugult a sok sírástól?Nézzek szakítós,romantikus filmeket?Ugyan,hagyjatok már.Ha már a változásokról esett szó,tényleg átalakult az életem.Elköszöntem az Mnet világától,többé már nem a munkahelyem.Helyette egy rendezvényszervező iroda csapatának oszlopos tagja vagyok.Mivel elég jó cég,így két része van:egy esküvői ruha szalon,és egy szervező részleg,ahol lagzikon kívül lehet születésnapot,évfordulót,vagy egy hatalmas nyári partit szervezni.Új barátokat is találtam,aminek nagyon örültem,de Alseop és én még mindig tartjuk a kapcsolatot.Május vége van.A napsugarak egyre perzselőbbek,érződik a nyár illata Szöul levegőjében is.Kinéztem a sétálóutcára az iroda ablakán,majd a kolléganőmnek szóltam:
-Hé Minnie,nem megyünk ki kávészünetre?
-Felőlem mehetünk.Fogd a táskádat,addig szólok a főnöknek!-kacsintott.
Sikeresen elengedett minket Minyoung,így nyugodtan bóklászhattunk a kedvenc kávézónk felé.Ahogy bandukoltunk a sétálóutcában,Minnie egy káprázó ruhára lett figyelmes:
-Úristen Hiraki,látod azt a citromsárga,flitteres koktélruhát fekete övvel?
-Igen Minnie,látom!Megnézzük?Biztosan csinosan állna rajtad.-biccentettem,majd betértünk a boltba.Maga volt a paradicsom:tele csinos,nőies,divatos ruhákkal,ráadásul olyan áron,hogy szinte ingyen voltak.Minnie egyből a próbafülkébe robogott a kiszemelt darabjával,én pedig a ruharengetegben nézelődtem tovább.Ráakadtam egy tetszetős szerelésre:fekete,pánt nélküli,csillogós dressz,amihez egy bőrhatású boleró kapcsolódik.Ez az én stílusom.Amikor odaértem a próbafülkéhez,Minnie büszkén jött ki:
-Hiraki,ugye milyen szép ez a ruha?És az ára is elfogadható.Muszáj megvenni!-nézett kiskutya szemekkel a barátnőm.
-Figyelj,csajok vagyunk!A csinos cuccok járnak nekünk.Még én is felpróbálom a választott ruhát,majd mehetünk a pénztárhoz.10 perccel később mindketten nagy szatyrokkal sétáltunk ki a divatos üzletből,majd a kávézó felé vettük az irányt.Kettő Caramel Frappuccino-t és egy jeges kávét kértünk elvitelre.A jeges kávét Minyoung-nak vettük,mert neki is kijár a jóból.Úton vissza a stúdióba Minnie tett egy ajánlatot:
-Hé Hiraki!Ha már úgy is új ruhákat vettünk,ki is kellene próbálni őket.Este nem megyünk el valahova?
-Valami jó kis diszkóra gondolsz?
-Igen.Rám férne egy kis bulizás.Fel akarok szabadulni.
-Mondjuk este kilenckor találkozzunk a Club Paradise-ban?
-Igen,imádom azt a helyet.Akkor este parti!-ölelt át Minnie,majd visszamentünk a munkahelyünkre.

Tűnj innen!,133.rész

-Szia noona!-hajolt meg Hoon előttem.Csak hogy haza jöttél!-tette össze a kezeit.-Hol voltál eddig?
-Szia Hoon!Az mindegy hogy merre jártam,csak egyet árulj el:hol van Soohyun?
-Fent van,fekszik az ágyában.Másfél napja nem evett semmit,nem jön le hozzánk a nappaliba,teljesen kivonja magát tőlünk.
-Hát,ő tette ezt.Először kérjen bocsánatot!-húztam ki magamat.
-De Hiraki,ne csináld már ezt!Ne legyél makacs!
-Én csak az igazat mondom.-tártam szét a kezemet,és felemeltem a hangomat.
-Most kiabálsz velem?-váltott Hoon veszekedő hangnembe.
-Mi?Hogy én?Nem...-bizonytalanodtam el-Hoon kérlek érts meg engem is!
Erre már nem válaszolt semmit,hanem mély lélegzetet vett,és az emelet felé fordult.Soohyun állt a szoba ajtajában:
-Hát itt meg mi folyik?-dörzsölte meg a szemeit-Hiraki,miért veszekedsz Hoon-nal?
-Ez a fogadtatás,hogy eljövök hozzád?Igen?Ennyi?Köszönöm szépen,Mr. Shin.-vágtam be a durcást.
-Ne legyél már ennyire unalmas!Mit vitázol velem egyfolytában?Utána meg jössz a karjaimba sírva,hogy Soohyun oppa így,meg úgy.Tinédzser korunkban is mindig ugyanez volt.Mindent a fejemhez vágtál,majd sírva a karjaimba omoltál.Mégis mi ez?A színház nem itt van,sajnálom.
-Ezt érdemlem a rengeteg év után?Igen?Akkor állj félre,mert kell a bőröndöm és a cuccaim.-szóltam határozottan,majd megindultam az emelet felé.A villámnál is nagyobb sebességgel értem fel,majd ahogy megkerestem a bőröndömet,minden ruhámat és személyes dolgomat bepakoltam.Nem telt 10 percbe az egész,minden dolog nálam volt.Indulásra készen.Halkan akartam kisurranni a házból,de persze a tervem kudarcba fulladt.
-Se puszi,se pá?Jól van.Hát akkor,a sose viszlát!-mondta gúnyosan Soohyun.
-Tessék?-ráztam meg a fejemet,mintha egy rémálomba lennék.
-Igen Hiraki,jól hallottad.Nem akarlak látni!Mehetsz!-mutatott az ajtóhoz.Megvontam a vállamat,és gyorsan kiviharzottam a házból.Az utcára rohantam,majd megálltam a kapu előtt.Mi lesz most velem?Tudtam,hogy kit kell hívni:Seunghyun.Párszor kicsengett a telefon,majd egy vidám hangú fiú szólt bele:
-Szia Hiraki!Mi újság veled?
-Szia Seunghyun!Nagyon úgy tűnik,hogy hajléktalan lettem egyik percről a másikra.-kezdtem bele a mondandóba,és csak mondtam és mondtam.Néha hallottam,hogy Seunghyun sóhajt,vagy egy halk aigo~ megjegyzést ejt ki száján.
-Tudod hol lakok?-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor SMS-ben átküldöm a címet,és gyere el.Oké?
-Rendben Seunghyun.Szia!-köszöntem el,majd másfél perc múlva megérkezett az üzenet.Mivel fogalmam se volt,hogy merre induljak,ezért lestoppoltam egy taxit,és 20 perc alatt az üzenetben leírt címre vitt.Zaklatottan bekopogtam a házba,és ajtót nyitott Seunghyun:
-Szia Hiraki!Gyere beljebb!-tessékelt be.Levettem a kabátomat és a cipőmet,Seunghyun bevitte a bőröndömet,és pár perccel később egy zöld tea mellett kezdtük el kivesézni a történteket.Rengeteg ideig beszéltem,nem győztem kortyolni a teámból,hogy ne száradjon ki a szám.A mondandóm végén Seunghyun nagyot sóhajtott:
-Jaj te lány,miért vagy midig szomorú?Nem szabad annak lenned.-kacsintott rám,majd szorosan megölelt.
-Oh,köszönöm,hogy ilyen kedves vagy!
-Ugyan,ez semmiség!-legyintett-De tényleg nem tudom megérteni,hogy Soohyun hyung mit szívózik veled.
-Hát,ez van.-rántottam meg a vállamat-De Seunghyun,akkor most mi legyen velem?Hajléktalan leszek?